remegett kezek alatt a messzi távol
délibáb törése kendőzetlenül feszült
vágy marta szív belső
most megtenni
vagy tűnni hagyni
végletekig kapaszkodni
rácsokat kovácsol szakadatlanul a múlt
de most végre kikezdte
a jelen kínálkozó lehetősége
hanyagul kínálta magát
a mindenség
kulcsot adott a tökéletesség zárjába
égi muzsika szegélyezte
csak a hangokat követte
dallam lüktetett még a legrejtélyesebb zugokban is
messzi egykori életekről meséltek
ahogyan megtörtént már
számtalanszors önnön hibájából esett
saját lelke súlyának keserű rabjává
de annyi minden megtörténhet
talán a csodák, melyekről álmodott
egyszer mind valósággá merednek
mozdulatlan üvegtestű lényekké
körüljárható, átölelhető
kristályszemű szobrokká
ez volt az amiben hinnie kellett
csak ez a kapaszkodó maradt neki
porrá őrölt régi álmokból
megvalósított földi paradicsom
most, hogy már fehér ragyogásba
bukott a nap
mostmár elhitte, hogy ez létezhet
talán a forróság csalogatta elő szívéből
talán az az illat, melyeket csak a
legszebb színekhez tudott volna hasonlítani

de megtörtént

és már nem lehetett semmissé tenni

vágyak jártak nála
vágyak, melyek megváltoztattak mindent